1.rész

"Ne keverd össze a kötődést a barátsággal. A barátság mulandó, eltűnik, a kötődés viszont a lelkedet köti a másikéhoz. Ezért szeretnél minél több időt tölteni vele, mert érzed, hogy többé tesz, erősít, feltölt. Többnek érzed magad már attól is, hogy ott van az életedben. Onnantól meg nincs lehetetlen."

   
Igen, Louis a barátom volt. Igaz, hogy unokatesóm, de nekem már szinte testvérem . Mikor elköltözött Doncasterből Londonba, azt hittem a szívem szakad meg. Szörnyű volt. Sok időt töltöttünk együtt. Nevettünk, sírtunk, titkokat tartottunk meg egymásról, melyeket senki nem tud. Soha nem is tudja meg. Nagyon szép emlékeim vannak vele kapcsolatban. Mint például: egyszer- lehettünk olyan 14 évesek- kitaláltuk, hogy miután bezárt a helyi bevásárlóközpont, elmegyünk oda, és kifosztjuk. Be is jutottunk, csak sajnos nem számítottunk arra, hogy van biztonsági őr. Mikor megláttuk, elkezdtük futni, Louis úgy visított, mint akit nyúznak....nagyon jó volt, csak annyi baj volt, hogy 1 hónapig szobafogságot kaptunk, mert  amilyen szerencsénk van, kiderült minden. Hm....régi szép emlékek; Észre sem vettem, de nagyon elment az idő.
     Lementem a konyhába, ahol anya már javában készítette a vacsorát.
-Mmmmm, milyen jó illatok. Mi készül?-szóltam
-Spagetti-vette elő azt a bájos mosolyát. Apára emlékeztetett. Apa 1 évvel ezelőtt meghalt. Még most sem tudtam feldolgozni teljesen. Anya mindenben segít, szeretné pótolni, de Őt nem lehet. Egy apát senki sem tud pótolni.
-Már megint apádra gondoltál?-kérdezte. Mindig tudja, hogy mikor ennyire elmerengek valamit, az csak apa, Vagy Louis lehet.
-Igen. Hiányzik-mondtam-De együnk, nem szeretnék megint szomorú lenni
Leültünk az asztalhoz, majd nekiláttunk a vacsora elfogyasztásához.
***
A vacsora után elköszöntem anyától és lefeküdtem. Nagyon különös álmom volt, megint. Egy fiú volt benne. Nem tudtam ki az. Hasonlított valakire, de kire? Nem tudom. Zavaró, sőt. Kibírhatatlan. Mindig róla álmodom, de sosem látom az arcát. Bárki is az, utálom
***
Reggel mikor kinéztem az ablakon, egy furcsa meglepetés fogadott. Na szerintetek mi  volt az? Hát persze, hogy esett az eső. Szerencse Melody módra  lvl 99999. Most hogy menjek iskolába? Valamit ki kell találnom. Így nem mehetek iskolába. Mondjuk lehetnék beteg. Fájjon a fejem, és valahogy lázamnak is kéne lenni. Megvan. A melegítőhöz rakom a lázmérőt, és kész. Hahahahaha *gonosz vigyor*
-Anyaaaaaaaa, nem megyek iskolába-szóltam anyának
-Már miért nem kisasszony?
-Lázam van-próbáltam hazudni-tessék, itt a lázmérő-adtam oda
-Ó, tényleg, 38,4 fok lázzal nem engedhetlek iskolába. Menj vissza, és pihenj keveset. Csinálja forró teát, és a lázcsillapító az asztalon van. Mennem kell, Szia-mondta, majd el is tűnt.
Ha ti láttátok volna a fejem, mikor anya tényleg bevette, hogy  lázas vagyok....felejthetetlen. Ennyit erről. Azután vettem egy forró fürdőt. Bírom, hogy az uszonyom nem fér bele a kádba -.-
Na minegy. Nézzünk elé egy lustulós napnak ;)